Indulni Kell Megint Karaoke
Másnap a cél San Lorenzo és Portobelo erődje. Ahhoz, hogy mindkettőre legyen időnk, korán kell indulni, így ezúttal elmarad a hajnalig tartó hupákolás. A Panamavárost és Colónt összekötő autópálya az ország legforgalmasabb útja. Mindössze 70 kilométert kéne megtegyünk, mégis majdnem két és fél órán át tart az út. Ennek elsősorban azonban nem a rengeteg autó, hanem Luis kisbuszának állapota az oka. Egyszercsak elfolyik a hűtővíz a kocsiból, amit sikerül ugyan pótolnunk egy közeli patakból, de a tartállyal is van valami gond, így meg kell várjuk, amíg segítség érkezik. Egy órán át tökölünk a kocsival, aztán valahogy sikerül életet lehelni bele.
Indulni Kell Megint Karaoke
A megmaradt időben teszünk egy rövid sétát a Metropolitana Parkban és Panama Viejóban, majd csobbanunk egyet a szállónk tetőteraszán kialakított medencében. Este a hotel bárjában karaoke estet tartanak. Ott a helyünk! Fogalmunk nincs, mikor és hogyan kerülünk ágyba, csak egy dolog biztos, kizárólag rumot ittunk, mert másnap már megint senkinek nem fáj a feje...
Most, hogy kész a lemez, megint az lesz, hogy kimész külföldre? Még nem tudom pontosan, mikor megyek ki, de nemsokára. Az a durva, hogy tegnap este már majdnem elindultam, csak aztán néhány elintéznivaló miatt még úgy döntöttem, maradok pár napot. Az van, hogy mindig menni kell, utazni, járni a világban. Meg kell találnom a szerencsémet... vagy nem is a szerencsémet, a szerencsefonalamat, és tudom, hogy egyszer meglesz. Nem azért megyek ki, mert nem szeretem ezt a várost, jó ez a hely, szeretek itt mindenkit...
Ami a történetét illeti, többféle úton is el lehet indulni. Egyes források szerint Koreában már több ezer éve fogyasztják, bár a 15. században említették először, és még akkor is más néven. Vannak olyan elméletek, amelyek szerint királyi fogás volt, a Csoszon-korban (1392-1897) a királyi palotában rendszeresen fogyasztották ezt a könnyed ételt. Mások szerint ezt tálalták fel a holdújév éjszakáján, hiszen így meg lehetett enni minden maradékot. Megint mások szerint áldozati étel volt a csesza nevű szertartásnál, és vannak olyan források, ami szerint paraszti étel volt, ezt ették az idénymunkások, hiszen könnyű volt nagy mennyiségben elkészíteni, csak mindent be kellett tenni egy nagy edénybe, és össze kellett keverni a masszát, majd ki lehetett porciózni.
A Tankcsapdára szépen összegyűltek megint az emberek, ők meg lejátsszák, amit kell. Szerintem teljesen rendben van, bár évek óta nem követem őket. Van, aki szerint Fejes Tamás pontatlanul dobol, nekem nem tűnt fel. A Tankcsapda egy jó koncertbanda, nem mentek át gagyiba, nem playbackeznek reggeli műsorokban, sem esti Dáridó-szinten, mint néhány kollégájuk. Maradt bennük tartás. Az más kérdés, hogy már nem sokat mond nekem, de ezt tisztelem bennük.
A csapat minden tagja nagyobb frontembernek bizonyult, mint megelőzően Szléjer Araya. Steve DiGiorgio egy igazi rocksztár típus, de mindenki kivette a részét a munkából, és előrejött hergelni a népet a saját része alatt, nem beszélve a hihetetlen karizmatikus Chuck Billyről. Ilyen egy vadállati kinézetű énekest! Nekem mindig egy mocskos nagy bölény jut eszembe erről a kétméteres indiánról. Amikor elment az áram a hangosításból (2-3-szor. Égés, égés!!!), akkor is lehetett hallani mit énekel. Embertelen tüdő!!! Meg milyen nótákat toltak már?.. Practice What You Preach, Sins Of Omission, Souls Of Black, Alone In The Dark (hatalmas közönségénekeltetéssel a végén, itt még ők is meghatódtak). A felsoroltak és a nyitónóta mind nem voltak Bécsben. Ezen kívül volt még (a teljesség igénye nélkül): Burnt Offerings, Disciples Of The Watch, Over The Wall, Into The Pit, The Haunting, D.N.R, True Believer (a Gathering lemezt viszont jobban megidézték labancföld fővárosában), és ami nagy ovációmat váltotta ki: Low, Dog Faced Gods. Jaj, ha erről az albumról még lett volna a Legions (In Hiding) akkor el is élveztem volna. Nem volt. Kétszer hívták vissza őket, szóval nagyon meghálálták a közönség szeretetét, még ha az utánuk következő magyar bandák szívtak is emiatt. Egy biztos: ha legközelebb a közelben játszanak, tuti megint elmegyek! Egy nagy isten banda Testament, amit nem elég kétszer látni egy életben, legalább háromszor kell vagy négyszer, vagy ötször, hatszor. Nekem jobban bejöttek most, mint a Slayer.
A Bay Area nagyjait követően színre lépő Moby Dick programja véletlenül se puszta levezető edzés volt, jóllehet valamennyi kötelező gyakorlatot elvégeztük a soproniakkal. Hej, ha eszembe jut mondjuk a Körhinta végzetes, ultradoomosan belassított kezdése!.. Smicinek lassacskán megint nő a haja, az év végi PeCsás megmozdulásra bőven lesz majd mit kifésülnie a szeméből, ha-ha!.. Bocs, ezt természetesen azoknak kell megtenniük, akik nem látják, hogy a Fehér Bálna ismét megkerülhetetlen tényező a magyar színtéren. Csak ehhez méltó legyen a készülő új lemez is!
Az Altajban tervezett időt fél nappal sajnos meg kellett rövidíteni, mert jött egy hirtelen rossz-esős idő és jobbnak láttuk elindulni inkább a mongol határ, Tashanta felé. A határ délután 6-kor zár, mi 3-ra érünk oda. Aki bújt, aki nem, talán-talán beleférünk. Nem lenne baj, ha csúsznánk, de egy végtelenül lepukkant, 2400 méter magas, hideg-esős helyén vagyunk a földünknek, ezért felvesszük a kesztyűt a furakodó helyiekkel. Időről-időre megnyitják a katonák a határhoz vezető nagykaput, mi pedig úgy helyezkedünk -CB rádión átbeszéljük-, hogy összeérő lökhárítókkal, szorosan vonatozunk befelé, nem akarjuk, hogy bárki idegen közénk furakodjon. Nincsenek sávok, itt az erősebb kutya b.szik. Így is egy helyi kamikaze a nulla helyre igyekszik betolni a harcban edzett verdája első sárvédőjét. Sajna rosszal kezdtél haver, ha kell eltollak keresztbe, de ide te nem. Némi szóváltás, hőbörgés, welcome to Mongólia. Ha egy Opel Corsával lennék, még kényelmetlen is lenne a szitu, a Jeepből csak összenézünk Marcival és mosolygunk: eeeez, hülye, mit hisz???
Reggel egy fazéknyi virsli mellett szundikált Hargita, hiszen ahogy a mondás is tartja, aki korán kel, csúszós caroli virslit lel! Reggeliztünk, majd apukánk emlékezetett minket, hogy már megint szét vagyunk esve. Kis késéssel, de elkezdődhetett az első képzésünk. Ambarus-Egyed Ágnes mesélt a szervezet pénzügyeiről, hogyan kell tervezni és mi a különbség a számla illetve a fizetési bizonylat között. 041b061a72